Burma

Burma

A rádzsaként (azaz indiai fejedelemként) ismert arany szemű burma állítólag buddhista templomokban élt, már a XV. században. Bár méltóságteljes és kecses, ugyanannyira lehet pajkos és túláradó is. A közepes méretű macska testfelépítésének nem szabad emlékeztetnie sem a sziámiéra, sem a brit vagy az európai rövid szőrűére. A tömör test izmosnak és keménynek hat, nehezebb, mint amilyennek tűnik. A fej felül enyhén lekerekített, a közepes méretű fülek hegyei enyhén hajlítottak. A nagy, egymástól távol elhelyezkedő szemek az aranyzöldtől a borostyánig bármilyen színűek lehetnek. A nagyon rövid szőrzet simul a testhez, alig van némi aljszőrzet. A bunda finom tapintású, csillogó és selymes. Minden más macskafajtától eltérően a burma altestének színe mindig világosabb, mint a háton és a lábakon található szőrzeté. Színváltozatok: barna, csokoládé, kék, lila, vörös, krém, valamint a teknőc változatok. Az összes színváltozatnál a has enyhén világosabb a test többi részénél. Nem lehetnek rajta csíkok, vagy cirmos rajzolatok, csak a jegyek lehetnek picit sötétebbek, és adhatnak lágy kontrasztot a test színével. Kölyköknél a szellemrajzolat és a világosabb testszín elfogadható.

Története:

A burma eredetét egyetlen nőstényre, "Wong Mau"-ra vezetik vissza. 1930-ban került a Távol-Keletről (Burma) New Orleansba. Wong Mau tulajdonosa a San Francisco-i dr. Joseph Thompson lett. Wong Mau egészen különleges színezéssel rendelkezett: dióbarna testszíne mellett az extremitásokon (pofa, fülek, farok és lábak) sötétebb barna szín jelent meg. Messziről nézve kontrasztos színei emlékeztettek a sziámira, de jegyei nem voltak igazán kiugróak, mivel a testszíne sötét volt. Wong Mau típusában is különbözött a sziámitól: sokkal tömzsibb volt a teste, rövidebb a farka és a feje, valamint szemei is kerekebbek voltak. Dr. Thompson mások segítségével elindított egy tenyésztési programot, hogy továbbörökítse Wong Mau különleges tulajdonságait. Wong Maut egy sziámi hímmel pároztatta (Tai Mau), és az utódokat tovább tenyésztette. A leszármazottak háromféle lehetséges színt mutattak - a sziámiféle colorpoint mintázatot, a Wong Mau-féle tonkinéz faktort, a harmadik csoport pedig még Wong Maunál is sötétebb árnyalatú volt. Ez utóbbiaknak a teste barna, extremitásaik pedig még sötétebb barnák voltak - ez lett a burma faktor. Wong Mau szín-mintáját azóta "tonkinéz" néven ismerik, amely alapja lett egy másik fajtának (lásd: Tonkinéz). Csak később fedezték fel, hogy ha a legsötétebb színű egyedeket pároztatják (burma faktor), akkor ugyanolyan sötét kölykök születnek. Ellentétben azzal, ha két tonkinéz színű egyedet pároztattak, mert ebből a nászból sziámi, burma és tonkinéz színezetű macskák is születtek. Mivel a burma színezet szabályosan öröklődött, és a szín nagy tetszést aratott, elhatározták, hogy burma színű macskákat fognak tenyészteni. A burma fajta alapját Wong Mau burma színezetű leszármazottai és a később, egyenesen Burmából hozott hasonló színű egyedek alkották. A kísérleti tenyésztési program eredményei 1943 áprilisában jelentek meg a Journal of Heredity (Öröklődés) című lapban. A burmát 1934-ben a C. E A.-nál új fajtaként előterjesztették, ám elismert csak 1939-ben lett. Ebben az időben a burmákat még rendszeresen keresztezték sziámi macskákkal, hogy elkerüljék a beltenyésztést. 1947-ben, nyolc évvel a fajta elismerése után, a C. E A. megkérte a tenyésztőket, hogy ne keresztezzék tovább a burmákat más fajtával. Ezzel azt szándékozták elérni, hogy a fajta végre álljon meg a saját lábán, további sziámi- "segítség" nélkül. Tíz évvel később, 1957-ben el is érték ezt, a törzskönyvi rendszer bezárult, és azóta burmát csak burmával lehet pároztatni.

Forrás: Állatszeretők honlapja